A gót mentalitás.

Nem általánosítok, mert a kultúrában mindenkinek más a mentalitása. Nem a pesszimizmusról szól. Vannak időszakok, amikor az ember életéből eltűnnik a  fény és elkezd zuhanni mélyebre és mélyebre, de ez minden ember életében megtörténik van olyan, aki átlép rajta és akad olyan, aki ezt végszenvedi. Ez egy hullámvölgy, amiből nehéz kimászni, de ki lehet, ha kitartó ember vagy. Előfordul, hogy nem tudsz kijönni és örökre benne ragadsz. Ezek az emberek sajnos örök félelemben, depresszióban, kilátástalanságban élnek. Ez ellen úgy szoktak védekezni, hogy öngyilkosok lesznek. Ha annyira nem várnának a gótok az élettől semmit, akkor már valószínűleg egyikük sem élne. Ha az életük nem adta meg nekik azt, amit szeretek volna, akkor más megközelitéssel probálkoznak tovább. Nem keresik a halált, mert úgyis tudják a halál itt van köztünk és bennünk. Törekednek a boldogságra és a tökéletes életre. Optimisták mindig szebben látják a jövőt, mint sajnos az eljő. Felvállalják a külső megjelenésükön a gondolkodásukat, amely nem depressziv és komoly, hanem megvan benne az, ami másokban nincs a sötét látásmód. Egyszerre látja a szépet és a véget is. Ő képes szembenézni a halállal és nem fut el előle. Nagyon különleges a gondolkodásunk, mert mikor már nincs mit tenni, akkor mi azért ugyanúgy harcolunk tovább. Nem várunk semmit, csak bizakszunk és remélünk. Más áll hozzánk közel, mint mondjuk egy átlag emberhez...szeretjük a temetőket, a művészetet, komolyabb zenéket. Közösen harcolunk a célunkért és a betejesülésért.